Get the Flash Player to see this player.

time2online Joomla Extensions: Simple Video Flash Player Module


Ez tulajdonképpen az olvasók oldala. (A Fórum mellett.)

Úgy interaktív, hogy ha bárki talál valami érdekeset, szépet, vagy éppen riasztót, beküldheti a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címre, és mi közzéteszzük, hogy mások is épüljenek belőle.

Azt kérjük, hogy a levél "tárgy" rovatába a menüpont nevét (Találtam... - Megosztom...) szavakat írjuk be.

A fájlformátum - a .pps-en és a .ppt-n kívül - szinte bármi lehet.

Nagyon várjuk a küldeményeket.




Írta: Varga Imre atya   
2015. június 24. szerda, 18:10

Lourdesi videók

 A videókat Iványi Ferenc készítette az egyházközség 2015. április 23. és 28. között lezajlott Lourdes-i zarándoklatán.

 

 

 

 

 

 

 

scroll back to top
 
Írta: Varga Imre atya   
2014. november 27. csütörtök, 12:11

Egy kis gondolatébresztőnek küldöm így advent előtt, Fekete István Roráte c. novelláját szövegként és mellékletként. Arra gondoltam ha kitenné atya a honlapra ott többen megtudják hallgatni, vagy többen eltudják olvasni. 

Az adventi várakozást talán a rorate (roráte, roráté) mise lényegíti át térré és idővé. Ez a mise adja át a hívő embernek az advent igazi, szakrális ízét. Az „angyali mise” vagy „aranyos mise”, amiért télen, hidegben hajnalban kell kelni, elcsoszogni hajnali metsző, csontot hasogató hidegben elcsoszogni a templomba – ahol aztán a hívek a hajnali sötétben, gyertyák libbenő tünékeny lángja mellett várják a napfényt, a decemberi virradatot - a Messiást, mint hajdan a próféták. Angyali misének is nevezik, mert az angyali üdvözlet nyilvános elmondásával fejeződik be, másrészt mert Mária evangéliumát és Gábriel arkangyal köszöntését foglalja magába.

Ajánlom mindenkinek :) szeretettel! Ildikó


Fekete István 

Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.

Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. 

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.

Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.

Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.

A külső mozgás befolyik a templomba, s megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok...”

Mise végére egészen bemelegedett a templom, majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –, bár ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul... Amilyen konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.

Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.

– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.

– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle... akár a halotté...

– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!...

Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról –, csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:

– Hallod-e, Máté?

Máté felhorkan:

– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?

– Én hát, mondom, megnézlek, mert olyanformán ültél...

És nézi egymást a két öreg.

A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.

– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni – már elmúlott.

– Na hál’ Istennek, hát akkor menjünk. – És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

 

– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre. 

– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.

– Csoda! – suttog a kis angyal.

– Hát bizony, a mai világban...

– És most mit csinálnak?

– Nézz utánuk, fiam. 

A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom...

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:

– Mi az a lángos, Szentatyám?

A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon. 


A novella videóban is látható a honlapon.


scroll back to top
 
Írta: Varga Imre atya   
2014. június 23. hétfő, 19:33

5 tanács, amit ne tegyél, amikor a Jehova tanúival beszélsz


Szombat délután van, intézed a háztartási ügyeket. Észreveszed, ahogy kimész az ajtón, hogy két ember jön az utcán. Mivel nem számítasz senki érkezésére, próbálsz úgy tenni, hogy ne lássanak. A két személy befordul a bejáródra. Szépen vannak öltözve, és ami később majd kiderül, meg vannak pakolva az Őrtorony Társaság kiadványaival, ami a Jehova tanúinak a szülőszervezete.

Az elméd bár telve van a szennyes ruhák, a kifizetetlen számlák és a porszívózás evilági gondolataival, hamarosan azonban egy sokkal magasabb gépen fogsz szállni – egy párbeszédet fogsz folytatni az erőszakról, arról, hogy minden állami szervezet az ördög kezében van vagy az eljövendő földi paradicsomról. Ha te is olyan vagy, mint a legtöbb ember, kevéssé érzed magad felkészültnek, hogy megoldd az emberiség bajait az ajtód küszöbén. Tehát inkább úgy döntesz, hogy eljátszod, hogy nem vagy otthon. Túl késő – észrevettek. Veszel egy mély levegőt, és kelletlenül ajtót nyitsz...

scroll back to top
Bővebben...
 
Írta: Varga Imre atya   
2014. május 06. kedd, 13:46

A MIEINK AZ ITÁLIAI SZENT HELYEKEN ÉS RÓMÁBAN

 

Iványi Ferenc remek összeállítást készített a bicskei és környékbeli hívek olaszországi útjáról, a szentté avatási zarándoklatról.

Hadd ajánljam tisztelettel mindenki figyelmébe az alábbi videókat.

Köszönet érte az alkotónak.

 

 1. rész

 

 2. rész

 

 3. rész

 

 4. rész

 

scroll back to top
 
Írta: Varga Imre atya   
2014. április 28. hétfő, 10:59

Boldog II. János Pál és XXIII. János pápák szentté avatása

 

 


Ha erre a linkre kattint, és kikeresi az április 27-ei Híradót, akkor láthatja a zarándokainkkal készült rövid interjút is: http://www.mediaklikk.hu/musor/hirado/


 A Magyar Köztelevízió felvételei

 

scroll back to top
 
« ElsőElőző12345678910KövetkezőUtolsó »

1. oldal / 11