Get the Flash Player to see this player.

time2online Joomla Extensions: Simple Video Flash Player Module


Leszögezem, angyalok márpedig léteznek. :)

 

Alábbiakban egy - honlapunk ezen oldalára címzett - beküldött saját írást közlünk. (a Szerk.)

 

Leszögezem, angyalok márpedig léteznek. :)

Amikor egyik nap felébredtem, nem nagyon láttam a világosságot, mert szemeimre a szomorúság szőtt sötét hálót. Az is lehet, hogy a kilátástalanság miatt, de nem akartam felébredni. Éreztem egyszer csak, ébrednem kellene. Jajj ne! Reggel van. Nem akarom! És az árnyék egész napomat követte. Tettem a dolgaimat, és este szokásomhoz hűen, imádkoztam. Imádkoztam, hogy a háló elillanjon szemeimről, mert fájdalmat okozott! Akartam, hogy a következő nap könnyebb legyen, és kértem a Jó Istent, küldjön egy jelet, egy új jelet, hogy van, aki kísér utamon, mert nehezen cipelem terheimet.

 


És angyalok márpedig vannak.

Angyalok! Akik akkor segítenek, amikor az ember a legkevésbé várná! Mert vigyáznak rám. Hogy a terhek könnyebbnek tűnjenek. Véletlenek nincsenek. Mert mindennek oka van. Hiszem, hogy a történések pontos fedésben követik egymást. Mert akkor kapunk, amikor már nem látjuk a folytatást. Hogyan? Tudom, hiszem, amikor kell, a Jó Isten megtalálja angyalait, és felruházza őket azzal, ami pont nekem kell, ami számomra létszükség. Mert nem enged egyedül a göröngyös utamon. Nem hagy el engem!

Ez él lelkemben, és néha olyan végletes gondolatokat ébreszt bennem, ami felébreszt a zord érzésemből!! Annyira jó. Annyira szeretek örömömben sírni! Mennyire éltetőbb a kilátástalanság könnyeitől. Annyira nem értem, hogy lehetek idegeneknek fontos, és hogyan lehet az, hogy ezek az idegenek, az én életemben megjelennek? Hogyan? Mert meg kellett találniuk? Mert megérdemlem? Nem! Mert kértem, és megadatott. Annyira jó..., és ordítanék, de a boldogság elnémítja a kiáltásom hangjait, és csendes örömkönnyekkel borítja arcomat! Érzem, ahogy szétárad a nyugalom érzése testemben. A könnyedség pedig hatalmasabb minden cseppel, ami szemeim sarkából egy hatalmas ugrással a mélybe vetődik. Minden könnycsepp könnyebbé tesz. Előre visz! Annyira jó.

Mindig ezt akarom érezni. Mindig! Mert az életem ettől kap értelmet. Mert kislányomnak át tudom adni. Mert szeretek érezni. Mert szeretem ezt érezni.

Márpedig angyalok léteznek. Rajtunk múlik, hogy mikor és kiben jelennek meg.

Arra vágyom, hogy egyszer én is megkaphatom a Jó Istentől ezt a feladatot. Hogy én adjak támaszt, vigaszt, örömkönnyeket, reményt. És addig mit teszek? Engedem, hogy kísérjenek. Hagyom, hogy jöjjenek. Átélem a fájdalmat és a kétségbeesést, és kérem Istenünk segítségét. Mert ezt kell tennem. Mert ez az életem. Mert ha engedem, és meglátom, meghallom, hagyom, a Jó Isten ad, és a segítői ismét beszínezik életem.

Márpedig angyalok léteznek! Csak meg kell látnunk Őket. :)

Hné Hajni


scroll back to top