EGYHÁZMEGYÉNK FŐPÁSZTORA


Spányi Antal


megyés püspök



Született: Budapest, 1950. november 13.

Pappá szentelték: Esztergom, 1976. jónius 19.

Az esztergomi főegyházmegye szolgálatában 1976-2003. Káplán Ludányhalászi 1976-77, Szécsény 1977-83, Budapest–Középső-Ferencvárosban (Haller tér) 1983-88. Plébános ugyanott 1988-1992, Budapest–Erzsébetváros (Rózsák tere) 1992-2003.

Pápai káplán 1994. Általános helynök és főszentszéki bíró 1995.

Püspökké szentelték: Budapest, 1998. március 28.

Tharrosi címzetes püspök, esztergom-budapesti segédpüspök 1998.

Székesfehérvári püspök: 2003. április 4.

Beiktatás: 2003. május 24.

A Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója 2004-től.

Címere :


 

Jelmondata:

„Laudetur Jesus Christus!”

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!”



 

_________________________________________________


Spányi Antal 1950-ben, a pesti Józsefvárosban született és ott töltötte gyermek- és ifjú éveit. Az ötgyermekes Spányi családban természetes volt a vallásos, keresztény légkör, a vasárnaponkénti szentmisék, a szentségekhez járulás, a mindennapos imádság. A családi otthonba gyakran hívtak meg papokat, amihez nem kis bátorság kellett a szülők részéről azokban az években. E találkozások nagy hatást tettek a Spányi gyerekekre, akik közül ketten később a papi hivatást választották.

Mikor Spányi Antal bekerült az esztergomi szemináriumba, bátyja, András már felsőbb éves volt ott. Így ismerős világba került, és kispaptársai között nagyon jól érezte magát. Ez az öröm nem tartott túl sokáig, mert megkapta a katonai behívót, és két évet töltött Nagyatádon. A katonaság után folytatta tanulmányait, és 1976-ban szentelte pappá Lékai László bíboros. Kápláni életét Nógrád megyében, az akkor még az Esztergomi Főegyházmegyéhez tartozó kis faluban, Ludányhalásziban kezdte, majd egy év múlva Szécsénybe került. 1983-tól a ferencvárosi Haller téri templomban káplán, 1988-tól ugyanott plébános 1992-ig, amikor az erzsébetvárosi Rózsák terére kerül. E plébánia irányítását kinevezéséig nem adta fel, annak ellenére, hogy 1995-től a főegyházmegye budapesti általános helynöke volt, és 1998-tól segédpüspök is.

Papi és főpásztori életében Spányi Antal mindig nagy hangsúlyt helyezett a paptársakkal és a hívekkel való személyes kapcsolatra. "Az egész pasztorális tevékenységemet ez határozta meg. És ami eredményt sikerült ezen a területen elérnem, az talán éppen ezekből a személyes kapcsolatokból forrásozott" - nyilatkozta az Új Embernek.

E személyes kapcsolatokra épülő pasztorációs tevékenységet szeretné megyés püspökként is folytatni. Eleven és hatékony, egymást segítő közösséggé szeretné formálni az egyházmegye papságát. Olyan közösséggé, amelyben az egyén jól érzi magát, és amely tud hatni a társadalomra. "Ha ezt meg tudjuk tenni, az eredmények megmaradnak, ha nem, akkor szomorúan fogjuk tapasztalni, bármennyire sokat dolgozunk és bármennyire elfáradunk is a munkában, nem lesz igazi gyümölcse. Egy-egy ember nyilván kiállhat és tanúságot tehet, és a szép élete kovászként hathat a közösségre, viszont a társadalom felé akkor lehet hatékony a munkánk, ha jelen tudunk lenni az emberek mindennapi életében."

A Székesfehérvári Egyházmegyének viszonylag sok plébániája és kevés papja van. Nyilvánvaló, hogy az egyházközségek életét fenntartani és fejleszteni kizárólag a papokra építve nem lehetséges. Mindenképpen szükség van az elkötelezett keresztények mind nagyobb mérvű bevonására.

Fehérvár Szent István városa, ahol kegyelettel ápolják a magyar államiság kezdeti időszakának emlékeit. "Fehérvár mindig jelentős szerepet játszott az egyház történetében, bizonyos értelemben súlypontja a magyar életnek és a magyar valóságnak - mondta a püspök. - Megtiszteltetés, hogy éppen ebben a városban szolgálhatom egyházunkat. Amikor a hírt vettem, természetesen eszembe jutottak a nagy elődök. Prohászka Ottokár, akinek nagy hite és szellemi ereje máig ható kincse az egyházmegyének - és persze az egész magyar katolicizmusnak. S utódai, Shvoy Lajostól Takács Nándorig valamennyien szerető és szeretett atyjai tudtak lenni papjaiknak és a híveknek. Nyomdokukba lépni nagy kihívás."

 




NYUGALMAZOTT MEGYÉSPÜSPÖK

dr. Takács Nándor



Született: Rábacsanak, 1927. január 15.

A karmelita rend közösségében 1942-50.

Pappá szentelték: Győr, 1951. október 28.

A győri egyházmegye szolgálatában 1951-1988.

Tanulmányi szabadságon 1951-54.

A Budapesti Központi Szeminárium énektanára és prefektusa 1954-59. Szolgálaton kívül 1959-73. Káplán Magyaróvár 1973-78. Plébános Tatabánya–Alsógalla 1978-86. A győri szemináriumban teológiai tanár és spirituális 1986-89.

Carcabiai címzetes püspök, székesfehérvári segédpüspök 1988. december 30.

Püspökké szentelés: Esztergom 1989. február 11.

Koadjutor püspök 1990. március 31.

Megyés püspök 1991. szeptember 13 -2003. április 4.

Nyugállományban 2003-tól.

Címere:




Jelmondata:


Caritate Christi – Fidelitate Mariae”

„Krisztus szeretetével – Mária hűségével”



 

 

 

A Székesfehérvári Egyházmegye rövid története

 

A terület a középkorban

A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben VI. Pius pápa és Mária Terézia alapította.

Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig kivételezett (exempt) jogállású terület volt.Székesfehérvár városa a magyar államiság születésétől fogva kulcsfontosságú helynek számított. Királyi palota létesült benne, itt tartották az első törvénylátó napokat, a későbbi országgyűléseket. Mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kiemelt fontosságú szakrális központnak is számított, szentek nyughelyének. Szent István király egy kiváltságos papi testületet, egy társaskáptalant alapított itt, melyet kiemelve a veszprémi püspök joghatósága alól közvetlenül az esztergomi érseknek rendelt alá. E káptalan gondozta az ország egyik legnagyobb templomát, a Nagyboldogasszony tiszteletére épített királyi Bazilikát. A testület államjogi szerepe is rendkívüli volt, hiszen a koronázási jelvényeket és az ország levéltárát is őrizte. Nagyprépostja kancellári, majd alkancellári címmel az állami írásbeliség vezetője is volt.

Székesfehérvár középkori virágzásának a török hódítás vetett véget 1543-ban. Mind az egyházi, mind a világi igazgatás összeomlott. A 145 éves idegen uralom alatt a város pusztulásnak indult. A királyi bazilika a 15 éves háború alatt szenvedett helyrehozhatatlan károkat: tornyát a törökök lőporraktárnak használták, mely felrobbant. A 18. században újjáéledő város barokk képet öltött. Újjászerveződött a kiváltságos prépostság is, ám régi fényét a megváltozott viszonyok özött nem nyerhette vissza. Birtokaiért és joghatóságaiért hosszadalmas pereskedésbe bonyolódott.

 

Alapítás

Az 1770-es években a Habsburg-kormányzat nagyszabású egyházigazgatási reformba kezdett Magyarországon. Mária Terézia egyrészt kezdeményezte görög katolikus egyházmegyék felállítását (Munkács-Ungvár; Nagyvárad, Kőrös); másrészt arányosította a római katolikus egyházmegyék kiterjedését. Összevonta a szerémi és diakóvári püspökségeket (1773); viszont feldarabolta a szinte irányíthatatlan méretű esztergomi (1776) és veszprémi (1777) püspökséget. Előbbi nyomán Besztercebánya, Rozsnyó és Szepes, utóbbi során Szombathely és Székesfehérvár püspöki székhellyé lett. A folyamatot I. Ferenc fejezte be az egri püspökség feldarabolásával (1802 - Kassa, Szatmár), majd kárpótlásul érseki rangra emelésével (1804).

Az alapítások anyagi alapjait az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend egyes birtokai adták. A jogi alapok már kényesebbek: az uralkodó a szent királyok példájára, a főkegyúri jogra, és az apostoli királyi címére hivatkozik az alapítólevelekben – valójában mindegyik érv támadható. A Szentszék céljaival azonban nem ütköztek a tervek, így némi késéssel Rómában pápai alapító bullák is születtek, melyekben Szent Péter utóda lépett fel kezdeményezőként. Az átszervezés lehetővé tette ekkor már anakronisztikusnak számító egyházigazgatási egységek (társaskáptalanok, exemptio-k) megszüntetését is.

Az új székesfehérvári püspökség fennhatósága Fejér vármegyére és Pilis megye korábban Veszprémhez tartozó plébániáira terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Mindössze 62 plébánia tartozott az új egyházmegyéhez. A területen rohamosan gyarapodott: az 1778-as lélekösszeírás adati szerint 84.239 hívő élt itt, mely már messze meghaladta az 1769. évi összeírás alapján becsülhető számot. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a Veszprémtől megszerzett budai tizedek és a korábbi kiváltságos prépostság birtokai (Sárkeresztúr és az egyházmegye határán kívül eső Tés) jelentették. Megkapta továbbá tartozékaival együtt a jezsuiták hajdani fehérvári rendházához tartozó kisebb szőlőbirtokot. Összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül, évi 18.000.- forint körüli. A székeskáptalanná átalakuló és javait elvesztő társaskáptalan a volt komáromi jezsuita rendház egyházmegyében lévő birtokaival vigasztalódhatott: kárpótlásul megkapta az etyeki, a sóskúti, és a pákozd-sukorói uradalmakat. A püspökség császári alapítólevele 1777. február 17-én, a pápai bulla 1777. június 17-én kelt. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác lett. Az új egyházmegye székesegyházává a középkori eredetű Székesfehérvár–Belvárosi templomot alakították át, amelynek nagyszabású barokk renovációja nem sokkal korábban, 1774-ben fejeződött be.

 

Területi és szerkezeti változások

Az egyházmegye plébániái kezdetben – megőrizve a veszprémi püspökség fennhatósága alatti szerkezetet – 2 főesperességet és 8 esperességet alkottak. A plébániák száma azonban később a demográfiai változásokat követve fokozatosan nőtt, amelyet új esperesi kerületek kialakítása is kísért. Az egyházmegye első zsinatának idején, 1924-ben számuk már 12 volt.

Mélyreható változások következtek azonban be Shvoy Lajos püspöksége idején, a 20. század második harmadában. A püspök ugyanis pápai instrukciókat követve tudatosan végiglátogatta a legkisebb filiákat is, melynek nyomában nagyszabású templomépítési és plébánia-, illetve lelkészségalapítási mozgalom bontakozott ki. A papsággal való gyorsabb és hatékonyabb kapcsolattartás reményében alapvető strukturális változtatásokról 1949-ben döntött. A plébániák megnövekedett száma és a kiépülő diktatúra szorítása egyaránt arra késztették Shvoy Lajost, hogy megnövelje az espereskerületek számát. Az egyházmegye ettől kezdve 4 főesperességre, s azon belül 22 espereskerületre tagolódott.

A püspökség területe – mivel a trianoni békeszerződést közvetlenül nem érintette – története során egyetlen egy alkalommal változott. II. János Pál pápa 1993. május 30-án kelt, „Hungarorum gens” kezdetű apostoli konstitúciójával átalakította a teljes magyarországi egyházmegyerendszert. E határrendezés során a székesfehérvári egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és duna-kanyari plébániáit. Megkapta azonban Budaörsöt az Esztergom–Budapesti főegyházmegyétől, valamint egy-egy nagyobb területet a győri egyházmegyétől Tatabánya és Oroszlány, a veszprémitől Enying és Lepsény térségében. A határrendezés után természetesen az egyházmegye belső átalakítása is megtörtént: 4 főesperességben 13 espereskerület jött létre.

 

A Székesfehérvári Egyházmegye megyés püspökei

1. Sélyei Nagy Ignác 1777-1789 » » »

2. Milassin Miklós 1790-1811 » » »

3. Vurum József 1816-1821 » » »

4. Kopácsy József 1822-1825 » » »

5. Szutsits Pál Mátyás 1827-1830 » » »

6. Horváth János 1830-1835 » » »

7. Barkóczy László 1837-1847 » » »

8. Karner Antal 1848 » » »

9. Farkas Imre 1851-1866 » » »

10. Jekelfalusy Vince 1867-1874 » » »

11. Dulánszky Nándor 1875-1877 » » »

12. Pauer János 1879-1889 » » »

13. Steiner Fülöp 1890-1900 » » »

14. Városy Gyula 1901-1905 » » »

15. Prohászka Ottokár 1905-1927 » » »

16. Shvoy Lajos 1927-1968 » » »

17. Kisberk Imre 1969-1982 » » »

18. Szakos Gyula 1982-1991 » » »

19. Takács Nándor Jusztin 1991-2003 » » »

20. Spányi Antal 2003- » » »

 

 

scroll back to top