Kedves testvéreim!
Amikor az ember egy új helyre érkezik, természetes módon felteszi magának a kérdést: Mit vár tőlem ez a közösség, és én mit adhatok ennek a közösségnek? Bicskére érkezve bennem is megfogalmazódott ez a kérdés. Egy dolgot azonban már most biztosan tudok: nem azért jöttem, hogy mindent újrakezdjek, hanem azért, hogy együtt folytassuk azt a szép utat, amelyet elődeim sok szeretettel, hűséggel és áldozattal jártak előttünk.
Lourdu atya vagyok, a Verbita Missziós rendnek a tagja és 2026. szeptember 1-jétől Bicske plébánosaként szolgálok . Hálával és megbecsüléssel tekintek mindazokra akik előttem itt szolgáltak és akik imádságukkal, munkájukkal, áldozatukkal és életükkel építették ezt a plébániai közösséget. Amit ők elkezdtek, azt szeretném továbbvinni, megerősíteni és még inkább elmélyíteni.
Hiszem, hogy egy plébánia életében nem csupán az a fontos, hogy hány programot szervezünk, hány alkalommal találkozunk, vagy hányan ülnek vasárnap a templom padjaiban. Mindezek mögött valami sokkal fontosabbnak kell lennie: annak, hogy valóban találkozzunk Istennel és egymás számára is Isten szeretetének jeleivé váljunk.
Ezért szeretném, hogy Bicskén tovább erősödjön a lelki élet, az imádság, a közösség, a szolgálat és a missziós lelkület. Szeretném ha a plébánia nem csupán egy hely lenne, ahová időnként eljövünk hanem olyan közösség ahol Isten jelenlétével találkozunk, egymásra találunk és együtt növekedünk a hitben.
A kereszténység nem pusztán egy vallási hagyomány vagy szokás amelyet egyik nemzedék továbbad a másiknak. A kereszténység elsősorban találkozás Krisztussal. És ha valaki valóban találkozik Krisztussal az a találkozás lassan átalakítja az egész életét. Több szeretetet, több irgalmat, több türelmet, több reményt és több bátorságot hoz az ember szívébe. Ezt a találkozást szeretném segíteni Bicskén.
Ezért számomra különösen fontos, hogy a plébánia ajtaja mindenki előtt nyitva legyen. Nemcsak annak aki hívő, hanem annak is aki még keresi Istent. Nemcsak annak, aki biztos a hitében hanem annak is aki kérdésekkel, kételyekkel vagy akár csalódásokkal érkezik. Nemcsak az egészségesnek hanem a betegnek is; nemcsak annak, aki tele van örömmel hanem annak is, aki valamilyen terhet hordoz.
Jöjjön a fiatal és az idős, a családos és az egyedül élő, a templomba rendszeresen járó és az is, aki talán hosszú évek óta nem lépte át a templom küszöbét.
Mert az Egyház nem zárt kör. Krisztus mindenkit hív. Aki keres annak utat akar mutatni; aki elfáradt, annak erőt akar adni; aki elesett, annak a kezét akarja megfogni; aki pedig örömet kapott az életben, azt arra hívja, hogy örömét másokkal is megossza.
Verbita misszionáriusként különösen közel áll hozzám ez a gondolat: az evangéliumot nem magunknak kaptuk. Az örömhír ajándék amelyet tovább kell adnunk. Ezért szeretném, hogy Bicskén is növekedjen bennünk a missziós lelkület.
Ne csak várjuk az embereket a templomban, hanem mi is merjünk közeledni hozzájuk. Figyeljünk egymásra. Keressük meg azt, aki egyedül maradt. Látogassuk meg a beteget. Bátorítsuk a fiatalt. Támogassuk a családokat. Legyünk közel azokhoz, akik nehézségekkel küzdenek, és adjunk reményt annak, aki talán már elveszítette azt.
Szeretném, ha a bicskei plébánia olyan közösség lenne, ahol az ember megtapasztalhatja: itt számítok, itt szeretnek, itt meghallgatnak, itt helyem van, és innen Isten felé vezetnek a lépteim.
Ehhez azonban nem elég egyetlen pap munkája. Egy plébánia akkor válik igazán élő közösséggé, ha sok ember szíve, imádsága és szolgálata találkozik benne. Ezért szeretnék veletek együtt dolgozni és együtt gondolkodni. Szeretném meghallgatni a hívek gondolatait, örömeit, kérdéseit és nehézségeit, és együtt keresni azt az utat, amelyen Isten tovább akar vezetni bennünket.
Nem tudom, mit hoz számunkra a következő néhány év. De egy dolgot tudok: ha Krisztusra építünk, akkor van mire építenünk. Ha imádságban keressük őt, ha szeretettel fordulunk egymáshoz, és ha készek vagyunk szolgálni, akkor a plébánia nem egyszerűen egy jól működő intézmény lesz, hanem élő keresztény közösség, amelyből fény és remény árad a környezetére.
Ez az én vágyam és szolgálatom Bicskén: folytatni mindazt a jót, amit elődeim elkezdtek, és közösen dolgozni azon, hogy hitünk még mélyebb, közösségünk még erősebb, szolgálatunk még szeretetteljesebb, missziónk pedig még bátrabb legyen.
Szeretettel hívok mindenkit erre a közös útra: a hívőt, a keresőt, a kételkedőt, a szegényt, a beteget, a magányost, a fiatalt és az időset , mindenkit aki keresi a jót, az igazságot, a szeretetet és Isten útját.
Mert végül nem az a legfontosabb, hogy én hová érkeztem, hanem az, hogy együtt hová szeretnénk eljutni. Ha pedig Krisztussal indulunk el, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem egyedül járjuk ezt az utat.
Induljunk hát együtt hittel, szeretettel, szolgálattal és missziós szívvel Krisztus útján.
Lourdu atya
elérhetőség: +36 30 338 3699