Bicske

Templomunk története

Az Árpád-kori templom

Bicske első templomát Szent István király rendeletének köszönheti, mely többek között a következőt is tartalmazza: minden tíz falu építsen magának templomot.

• 

A falut ne mai léptékben képzeljük el, hanem a kornak megfelelően néhány lakóhelyből álló település már annak minősült. Bicske melletti falvak: Holmod, Peturkefelde, Sarul, Zentlazló, Konohtelek, Koniah, Garda Kwrth, Vene, Kony, Chakaneghaz. Ezek a települések idővel maguktól elsorvadtak, vagy ha nem, akkor a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedtek, elpusztultak.

A templom helye a régebben Tóradűlő-nek nevezett hely legmagasabb pontján állt (mai behatárolással: az Agrárszövetkezet Szárítóüzemétől a Pócalja irányába eső legmagasabb pont, vagy a Szent László patak nyugati oldalán húzódó dombsor legmagasabb pontja). Természetesen az akkori Bicske a templom körül helyezkedett el, a domb keleti lejtőjén XII-XIII. századi településnyom is ezt bizonyítja.

A templom maga korai románkori, egyhajós, félköríves szentély záródású, északnyugati sarkán négyszögletes alaprajzú sekrestyével, nyugati homlokzatán bejárati ajtóval, és támpilléres toronnyal ellátott volt. Mérete megközelítőleg 8×4 m-es, a sekrestye 4.5×4.5 m-es.

A templom mellett az akkori kornak megfelelően temető volt, mely többrétegű, és feltáratlan. A templom érdekessége, hogy tájolása nem egészen nyugat-kelet (270-90 fok), hanem egy kicsit elcsúszott (256-76 fok).

Az akkori Bicske lakosai élték mindennapi, megszokott életüket, egészen addig, míg a tatár rá nem támadt az országra, és Bicskére is. A templom és a település elpusztult, a lakosok nagy része meghalt, illetve a környező erdőkbe menekült. A tatárjárás után IV. Béla király 1254-ben Budára helyezi át székhelyét, ezért az addigi kereskedő útvonalak forgalma is megváltozott. A régi útvonal (mai településnevekkel: Dunaújváros-Bicske-Zsámbék-Esztergom) elveszíti jelentőségét, az új pedig a domborzati viszonyok miatt nem arra halad (mai településnevekkel: Tatabánya-Bicske-Zsámbék-Buda), hanem mintegy 2 kilométerre északra a feldúlt, lerombolt régi Bicskétől. Így a lakosok is áttelepülnek, és egy új településmagot kezdenek kiépíteni, melynek középpontjában az új templom áll.

A középkori templom

A templom, mint kőépület építése minden bizonnyal egy darabig eltarthatott. Ezért az 1333-1335. évi pápai adólajstromban nem szerepel. Érdekesség, hogy Chapolon (Csabdin), Bozteh-en (Vasztélyon), Csuton (Csúton), Csákberényben, Bánhidán ez a jegyzék már plébániákról tudósít bennünket. Ebből is látszik, hogy az államalapítás óta eltelt majdnem 340 évben a falvak törekedtek saját templom építésére.

A templomi építkezéshez az előző, tatárok által lerombolt templom köveit is felhasználják, így azt lebontják, és beépítik az új templom falaiba. Ez az új templom a mai régi községháza előtt található, igaz, csak a kimagasított alapjai láthatóak.

A templom egyhajós, saroktámpilléres toronnyal ellátott, melyet keleti irányban bővítettek. Minden felhasználható építőkövet beépítettek, így egy másodlagosan felhasznált római kori III. századi sírkőtöredéket is.

Az adott korról, illetve a templomról, plébániáról, papokról adatbőséggel nem rendelkezünk.

1369-ből tudunk egy perről, melyet Garai III. János veszprémi püspök indított néhány bicskei birtokos ellen. Egy földrészről van szó, mely vallomások alapján mindig a veszprémi püspökséghez tartozott, ezen volt maga a templom, és egy kőből és fából való harangtorony is. A per 1372-ben egyezséggel zárult: János püspök utóda, Deméndi László püspök megegyezett az alperessel, aki elvállalta, hogy a templomtól délre két házat épít az egyháznak. Az egyik ház lett a plébánia.

1401-ből ismerünk egy Mihály nevű plébánost, egyébként azonban semmi egyebet.

1462-ben is tudjuk, hogy Bicskén van plébános, nevét azonban nem ismerjük. Annyit lehet tudni, hogy Dienes esztergomi érsek megbízásából egy kiátkozást kellett megakadályoznia, melyet a veszprémi káptalan helynöke szorgalmazott a majki prépost panaszára.

Bakócz Tamás esztergomi érsek is érdeklődik a terület iránt a zavaros tulajdoni viszonyok miatt. (Nem csak érdeklődik, hanem 1516-ban elfoglalja Csókakő várát, amiért a tulajdonos eléggé neheztelt.)

Az adott korról többet nem nagyon lehet tudni, valószínűleg a helyi perlekedések, valamint a mindennapi élet munkája után a vasárnapi miséken a templom tele volt a reménykedő, megnyugvást kereső emberekkel.

A török korabeli templom

A második templom törökök általi feldúlása, megszentségtelenítése, és valószínűleg lerombolása után az akkori bicskei lakosság, hogy ne maradjanak Isten háza nélkül, elkezdték az ő templomukat építeni. Minden bizonnyal nem a régi helyén, amit a törökök megbecstelenítettek, hanem a jelenlegi templom helyén. A mai templomnak megközelítőleg kétharmad méretét képzeljük el (mind hosszúságban, mind szélességben, mind pedig magasságban). És nem töltésen állt, hanem a tényleges talaj szintjén. Ebben az építő tevékenységben több tényező is akadályozta őket.

A mohácsi vész után a török hadak feldúlták az országot, és a következő, 1527. évben Pusztamarót mellett akkora csata volt, hogy a korabeli leírások szerint annyi halott maradt ott, mint Mohácsnál. Bicskét sem kímélték meg sem most, sem a későbbi idők folyamán a török csapatok. Magát a falut többször feldúlják, felégetik, mint azt tették 1543-ban is. Ilyen komoly kőépítkezéssel csak lassan lehetett haladni. Egyrészt a törökök állandó zaklatásai miatt, másrészt mivel Bicske a Budai vilajet szélén feküdt, így adózni kellett a törököknek, a magyar földesúrnak, az egyháznak, negyedrészt pedig nem is lehettek nagyon sokan. Némelyek elbujdokoltak, sokan meghaltak közülük.

A templom a század derekára háromnegyedig-félig-harmadig-negyedig lehetett készen, amikor is a reformáció rohamos terjedése miatt Bicskére helvét reformátusok kezdtek betelepülni. Az 1580-as években a templomot ők fejezték be a saját előírásaik szerint, és használták volna is istentiszteletekre, de 1591-ben megindult a 15 éves háború. Egész Fejér megye elpusztult, vele Bicske, és az összes helybeli adat is. Az 1606-os zsitvatoroki békével megnyílt az út Fejér megye betelepítésére, melyet a törökök is üdvözöltek. Az 1608-as év néhány visszaszivárgott lakost talál Bicskén, de 1611-ben azt jelentik, hogy „desolata et habitantibus destituta”, azaz Bicske elpusztult, és lakosok nélkül van.

1613-ban már vannak lakosok, a lélekszám egyre növekszik, az emberek helvét reformátusok. A templomon a szükséges javításokat elvégzik, és újra birtokba veszik. 1626-ban már református lelkész is van a faluban.

Vázlatos urasági viszonyok a török megszállás alatt

A mohácsi vész korában Bicske tényleges földesura Imreffy Mihály, budai várnagy. Halála után felesége elzálogosítja Bicskét először marthonosi Pesthyény Gergely országbírónak, majd másodszor kewendi Székely Lukácsnak, Ormosd örökös urának, aki véglegesen megveszi 1539. december 13-án. Leánya, Magdolna hozzámegy Széchy Tamáshoz, így Bicske Széchy-birtok lesz. Született egy fiúk, György, és egy leányuk, Margit. Margit kétszer házasodott. Az első férjétől született leánya hozzámegy Lobkovitz Poppel Lászlóhoz, kinek legkisebb leánya (Lobkovitz Poppel Éva) hozzámegy Batthyány Ferenchez. Batthyány Ferenc fia Ádám, 1639-ben megvásárolja leánytestvéreitől Bicskét (is), s 1642-ben megtörténik az osztozkodás.

A tulajon-, és birtokviszonyok eléggé zavarosak. Ez látszik abból is, hogy megközelítőleg 120 év alatt 6 földesura van a településnek, és a török közigazgatás is jegyzi Bicskét.

1665-ben Musztafa bég, Bicskének is földesura barátságos hangú levelet ír a környék magyar földesurainak, közös jobbágyaik védelmében. Ez a barátságos hang el is múlt, amikor 1683-1686 között a Bécs alól visszavert török had megint felégeti Bicskét.

A vita

1696-ban Batthyány II. Ádám báró Kurtz János Ignácnak, a budai kamara adminisztrátorának megengedi, hogy az előzőleg elzálogosított Bicskét kiválthassa.

1701-ben Batthyány II. Ádám országbíró, és horvátországi bán parancsára báró Kurtz a reformátusoktól a templomot visszavette/elvette.

„Anno 1700. Zálogos birtokába jövén ez helységnek Báró Kurtz. más esztendőben mindjárt, azaz Anno 1701. a Templomot, a melyet az Helységnek megszállásától fogva birtak a Reformátusok, elvette és adta a Pápisták birtokába és mivel még csak kevesen mintegy két-három házzal valának, ekkor elsőben a szolgálatra nékiek csak egy Mester rendeltetett, annak is neve Pál Diák volt.”

A reformátusok bizonygatják, hogy a templom már száz esztendővel ezelőtt (1701 előtt) mindig a helvétusok, vagy kálvinisták birodalmában volt.

„Lehető, sőt bizonyos, hogy a reformátusok időnként javitgatták, ujitották az idők viszontagságai folytán kisebb-nagyobb romlást ért templomot, de alapjában véve „ex fundamento” ugyanazon templom volt az, mely már a reformáczió idejében létezett s az 1701 évben, épen ezen jogon és okból foglaltatott el a katholikusok részére”.

„Maguk a katholikusok elismerték a vármegyén (1733) hogy „a templomnak sanctuáriuma nincsen”, a mi a kath. eredetet mutatná.”

Nagy valószínűséggel állítható tehát, hogy a templomot a katolikusok kezdték építeni, de befejezni, és használni a reformátusok tudták, ezért nincsen a visszavett/elvett templomnak szentélye.

Nagy valószínűséggel azt is állíthatjuk, hogy szentélyt később építettek a templomhoz, mert az 1753-mas plébániák összeírásánál olvashatjuk, hogy a templom szentélye boltozatos, de a templomhajó mennyezete deszkázott, javításra szorul. Tehát a templomhajó idősebb, mint a szentély.

A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcot is megsínyli Bicske, de annál jobban az 1710-es pestisjárványt, ahol is 751-en haltak meg Bicskén (ebből 200 idegen fő, akik ide menekültek az éhínség elől).

1716-ban Bicske, mint fília Zsámbékhoz tartozik.

1723-ban plébániát létesített Batthyány Ádámné Strattmann Eleonóra. Az első plébános Padányi Bíró Márton volt, a későbbi veszprémi püspök.

1731-ben megjelenik a Carolina Resolutio (Károly-féle rendelet), ennek eredményeképpen megindul a hivatalos, állami ellenreformáció.

1733-ban Márkus Mihály a plébános, két fília van: Mány, Fölcsut.

1745-ben a fíliák: Felcsut, Barok, Csabdi, Mány, Vért, Szalánka, Hatvan puszta.

1753-ban a fíliák: Mány, Felcsút, Barok, Csabdi.

1763-ban nagy földrengés volt Bicskén, a templomot is újjá kellett építeni.

1. július 10-én a bicskei földesúr, gróf Batthyány József, kalocsai érsek végezte az ünnepélyes alapkőletételt, melynek felirata:

„Magno Deo UnI aC trIno PatrI FyLio SpIrItul SanCto”.

Ekkor kezdődött a mai templom építése, az alapokat megerősítették a földtöltéssel, ezért áll műdombon (bástya) a templom.

1774-re készült el a jelenlegi templom, mely a negyedik római katolikus templom Bicskén.

A jelenlegi templom

A település közepén, az egymást derékszögben metsző két főútvonal találkozásánál, egyhajós, keletelt, homlokzati tornyos barokk templom, keskenyebb, egyeneszáródású szentéllyel. Egyszerű homlokzatán 2 üres szoborfülke, tornyán négyablakos újabb sisak. A torony alatti részen, a bejárat felett 1880 körül épült orgonakarzat. A RIEGER orgonát, mely kétasztalos, illetve pedálos kialakítású Schiffler Antal, bicskei főkántor építtette. Magát a karzatot két darab, GANZ által gyártott öntöttvas oszlop tartja. Kétszakaszos csehboltozattal fedett falpilléres hajó, egy boltszakasszal fedett szentély, mellette kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő sekrestye, és az oratórium, fiókos barokk teknő-, illetve kolostorboltozattal. A D-i oldalon található a régebben nyitott, később (1940 körül) ajtóval és teljes fallal lezárt gyóntatófolyosó. Főoltárkép: Szentháromság a Megváltás allegóriájával a XVIII. sz. második feléből. Mellékoltárok és mellékoltárképek: Szent József, és Szent János. A szószék barokk fafaragás, oldalán a Magvető és a négy evangelista, tetején Mózes az égő csipkebokorral.

A Lourdes-i barlang, és a fájdalmas oltár a karzat alatt, illetve előtt található, a templom É-i oldalán.

A keresztelőkút vörösmárvány, a „keresztelőkápolna” a bejárattól É-ra található, freskója: Jézus bemutatása a templomban.

A három boltív freskói: Jézus megkeresztelkedése a Jordán folyóban, a Hegyi beszéd, illetve Szűz Mária, a világ királynője. Az utolsó freskó érdekessége, hogy a festőművész a bicskei templomot is ráfestette a képre.

A templom belső festése 1964-ben történt, az elektromos hálózat, és a hangtechnikai berendezések felújítása 2004-ben készült el.

Plébánosok:

1. Mihály 1401 ?
2. Padányi Bíró Márton 1723-1729 6 év
3. Márkus Mihály 1729-1743 14 év
4. Baráth György 1743-1750 7 év
5. Horváth Pál 1750-1758 8 év
6. Molnár Márton 1759-1792 33 év
7. Toronyi István 1793-1797 4 év
8. Spetykó Ferenc 1797-1821 24 év
9. Horváth Ferenc 1821-1823 2 év
10. Maurer György 1824-1846 22 év
11. Barsi Neumann József 1846-1849 3 év
12. Barics Imre 1849-1858 9 év
13. Bognár József 1859-1868 9 év
14. Tilly József 1868-1879 11 év
15. Vinis Ferenc 1879-1892* 13 év
16. Szarka Gyula 1893-1910* 17 év
17. Dr. Lakatos Frigyes 1910-1931* 21 év
18. Dr. Grieger Miklós 1931-1938 7 év
19. Balogh Károly 1938-1958 20 év
20. Nagy Ferenc 1958-1977* 19 év
21. Kiss István 1977-1987 10 év
22. Tabódy István 1987-2000 13 év
23. Eőry Zsolt 2000-2001 1 év
24. Tóth Tamás 2001-2010 9 év
25. Bódai József 2010-2011 1 év
26. Varga Imre 2011-2020 10 év

Megjegyzés: a *-gal jelölt plébánosok sírjai megtalálhatóak a bicskei temetőben.

Káplánok és hitoktatók a XX. században

1. Ásványi Béla, hitoktató 1927-1957
2. Greszl Ferenc, hitoktató 1932-1934
3. Knorr Aurél, hitoktató 1948-1952
4. Dr. Kassai István, káplán 1949-1959
5. Brajnovits Ferenc, káplán 1949-1949
6. Rajna Gyula, káplán 1949-1949
7. Mohai József, káplán 1952-1953
8. Kincses István, hitoktató 1953-1954
9. Labbant Lajos, hitoktató 1954-1955
10. Sebestyén Imre, káplán 1960-1962
11. Tihanyi József, káplán 1962-1963
12. Vörös Sándor, káplán 1962-1964
13. Marczis Ferenc, káplán 1963-1964
14. Vitéz Tivadar, káplán 1964-1966
15. Farkas József, káplán 1964-1967
16. Felnémeti Ferenc, káplán 1966-1970
17. Gál Ferenc György, hitoktató 1967-1968
18. Bolla Jenő, káplán 1968-1971
19. Ackermann Kálmán Gyula, káplán 1971-1975
20. Tóth Béla, káplán 1973-1974
21. Csiky Lajos, káplán 1975-1977
22. Komáromi Ferenc, káplán 1977-1977
23. Marx Ferenc, káplán 1977-1978

A templomon kívül még számos szép tanúja van Bicskén a katolikus hitnek

Szent István szobor

A római katolikus templom kertjében áll a Szent István szobor, amelyet 2001 augusztusában avattak fel a millennium tiszteletére. A szobrot Csikai Márta Munkácsy díjas szobrászművész készítette a Magyarok Világszövetsége helyi szervezetének kezdeményezésére. Bronzból készült, 2,2 m magas, egy nagy gránittömbön áll. A szobor a fiatal, lendületes Szent Istvánt ábrázolja. Fején korona, vállára palást van terítve. Az egyik kezében az országalmát, másikban a kardot tartja.

Állíttatta: Magyarok Világszövetsége Városi Szervezete és a Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal, Miniszterelnöki Hivatal, Fejér Megyei Önkormányzat.

Nepomuki Szent János szobor

Restaurálás után, 1991-ben került vissza a katolikus templom mellé, szimmetrikusan elhelyezve a kereszttel a Nepomuki Szent János szobor. Kb. 200 éves, faragott homokkő.

Grieger atya szobra

dr. Grieger Miklós 1931-1938-ig volt Bicskén apátplébános. 1938-ban bekövetkezett halála után bicskei hívei állították a szobrot a katolikus templom mellett. A talapzatára a következőt vésték fel: Soha nem múló hálája jeléül állíttatta Bicske közönsége 1938. 1945 után a mellszobor sajnos eltűnt. 1991-ben Domonkos Béla szobrászművész újraalkotta a szobrot, melyet ünnepélyes keretek között dr. Habsburg Ottó avatott fel.

Állíttatta: Bicske Város Önkormányzata és a Bicskei Rómái Katolikus Egyházközség.

Tabódi atya szobra

Tizenkilenc és fél évet szenvedett ártatlanul, de a recski koncentrációs tábor, a háború pokla sem tudta megtörni. Börtönévei alatt került közel Istenhez. Tizenhárom évig volt Bicske plébánosa Tabódy István kanonok, c. esperes, tb. főesperes, nyugalmazott bicskei plébános, máltai lovag, a Magyar Honvédség vezérőrnagya, Bicske város díszpolgára. Halálának ötödik évfordulóján megható körülmények között a bicskei katolikus templom kertjében szentelték fel Domonkos Béla érdi szobrászművész alkotását, a bronzból készült mellszobrot, amelynek bal oldalán bronz lovas-dombormű látható.

Állíttatta: Bicske Város Önkormányzata és a Bicskei Rómái Katolikus Egyházközség.

Katolikus iskola

A Prohászka utcában lévő egyemeletes épület 1948-ig római katolikus elemi iskola volt egyházi tulajdonban, majd államosították.

A rendszerváltozást követően keresték a megoldást arra, hogy emberszolgáló, értékőrző és teremtő tevékenységével a katolikus egyház hogyan lehetne ismét aktív részese Bicske város közoktatásának. Ennek eredményeképpen nyitotta meg kapuit 1996-ban újra a Szent László Általános Iskola. Az újraindítás óta több ütemben alakult át az épület.

Kislányszobor

A római katolikus temetőkápolna előtt balra található a carrarai márványból készült Kislányszobor. Schubert Olga kislányként 1913-ban meghalt. Szülei kislányuk emlékére készítették a szobrot, amely a sírján állt. A sírhelyet idővel eladták a szoborral együtt, de az új tulajdonos az egyházközségnek ajándékozta a szobrocskát. A kislányt tartó talapzaton ez a felirat olvasható: „A meg nem született gyermekekért.”

Temetőnk

A római katolikus temetőkert 7 hold területen fekszik. Benne temetőkápolna falpilléres homlokzattal, fatoronnyal. 1844-ben építtette Kalmár János lovaskapitány és felesége, Ratkovszky Rozália. Az első világháborúban elesett r.k. bicskei hősök nevei márványtáblán itt vannak elhelyezve.

„Istenért, Királyért, Hazáért” és „Amiért Ők meghaltak, mi éljünk érte! Hősi halottaink emlékére, kegyeletes hálánk jeléül Bicskei r.k. Egyházközség” feliratokkal. A temetőkápolna 1952-óta ravatalozóként működik. A ravatalozót az 1990-es évek közepén kívülről, 2004-ben pedig belső berendezését az egyházközség felújíttatta. A Straub-Meczger temetőkápolna 4×6 m alapterületű, téglafalas, zsalus-ablakos külső megjelenésű épület, belsejében oltár, és az előírt kegytárgyak találhatók. Három első világháborús hősi halott nyugszik benne.

A katolikus temető legrégibb síremléke egy 1796-ban felállított 2,2 m magas, mészkőből készült sírkő.

Kőkereszt

A Szent István és a Tatai utcák sarkán áll. 1800 körül állították fel. Vörös márvány alapon vörös márvány kőkereszt – rajta fémből készült Krisztus szobor, Mária kép domborművel. Krisztus feje felett felirat: I.N.R.I.

A kereszt magassága 3 m, lábazata 1,2 m.

Szent Flórián Szobor

A Kossuth u 51. szám alatt áll a 160 cm magas mészkő szobor. A háború alatt súlyosan megsérült. Utoljára 1989-ben restaurálta Gyulavári Pál szobrász. Miután a tűzoltók védőszentje, ők vállalták a szobor gondozását, évenkénti koszorúzását. Flórián keresztény vértanú, Felső-Ausztria védőszentje. A római seregben szolgált, az Enns folyóba fojtották a keresztényüldözés idején.